A felelősség hatalma

2015. SZEPTEMBER 1.
2 percnyi olvasás
A mai reggel sok családban más volt, mint az előző hetekben, hónapokban. Ma reggel nem csak a szülők készülődtek lázasan, hanem a csemeték is. Ma „újrakezdődött” az iskola.

az életnek nem az iskolának tanulunk!
Szeptember 1-je kicsit olyan, mint az új év első napja. Legkésőbb ekkorra minden régit lezárunk, és ráhangolódunk az újra. Nyitottak, kíváncsiak vagyunk, és a legjobb tudásunk szerint akarunk teljesíteni. Hisszük, hogy képesek vagyunk rá, és meg fogjuk tudni csinálni, mert meg akarjuk csinálni. Vagy ez egy álomkép? És a valóság nem ilyen, mert a tanulók nagy része a háta közepére kívánja a sulit és egyáltalán nem akar jól teljesíteni, csak éppen átsurranni?

Nyilván létezik ez az oldal is. Én azonban szerencsés vagyok. Jómagam is szívesen jártam iskolába, és nem rémisztett a nyár vége. Talán azért alakult így, mert a családból is ezt a megerősítést kaptam. Velem örültek, dicsértek, ha jó eredményeket értem el, de ami még ennél is fontosabb soha nem szidták a tanáraimat. Soha nem mondták, hogy „majd bemegyek és beszélek a tanító nénivel”. És ezzel nem azt erősítették, hogy fogadjam el megalkuvás nélkül a hatalmat, - nem lettem meghunyászkodó és gyáva, de megtanultam, hogy

a felelősséget első sorban magamban keressem.
No meg azt is, hogy ha úgy alakul, egyedül is ki tudjak állni magamért, az igazamért.

A legfontosabb útravaló azonban azt hiszem az volt, hogy ÉN VAGYOK A FELELŐS. Nem a tanárok, a körülmények, az osztálytársak az élet, hanem: én. Ennek a hozzáállásnak is köszönhető, hogy soha nem éreztem magam áldozatnak, akinek nincs hatalma a sorsa fölött, akivel akarata ellenére történnek az események.

Megtanultam, hogy mindig azt keressem, mit tehetek én, mik a lehetőségeim,
vagyis mi az ÉN FELELŐSSÉGEM. Kimondhatatlanul hálás vagyok ezért az útravalóért a szüleimnek.

Hiszem, hogy a boldog és teljes élethez kell a felelősség hatalma. Kell, hogy ne a körülményeket okoljuk, hanem keressük meg a saját szerepünket a kialakult helyzetben. Aztán tanuljunk belőle, és lépjünk tovább új lehetőségek, célok felé, aminek elérése szintén a mi felelősségünk. A felelősség a hatalmat, ha úgy tetszik az önrendelkezési jogot adja meg. És ezzel az attitűddel a lehetőségek sokasága nyílik meg előttünk. Felszabadító, kreatív érzés ez, ahonnan már csak egy lépés, hogy FLOW-ba kerüljünk!

A felelősség felvállalása azonban gyakran nem könnyű, néha ijesztő. Ezért aztán igényel némi bátorságot, rengeteg munkát, és időnként egy külső segítő, egy coach támogatását. Cserébe viszont fejlődünk, javul az önértékelésünk, nő az önbizalmunk.

Mindannyian végtelen erőforrással rendelkezünk, ötleteink kimeríthetetlenek, és a felelősségünk felvállalásával aktiválni tudjuk ezt a belső motort. Indulhatunk?


Ha tetszett, megoszthatod:

  vissza a blogba