Idejét sem tudom már, hogy mióta nem fogadkozom szilveszterkor. Minek várni az új évig, ha egy elhatározás megérik bennem. Ha pedig még nem érett meg, csak a nagy újévi fogadkozási láz kényszeríti ki, úgy sem lesz hosszú életű a dolog. Sőt!.

Amikor még fogadkoztam ilyenkor, valahogy így nézett ki a meg nem valósulási görbe: megújulási láz, fellángolás → „mindent bele” nagy elhatározások → a projektek teljes lángon való égetése, → akaraterő hígulása → félig tudatos megfeledkezések → önkontroll csökkenése → az önkontroll feladása → „majd legközelebb” (értsd! következő újévkor) felkiáltással önámítás, és/vagy önmarcangolás.

Ma már nem csapom be magam azzal, hogy az új évhez kötöm a fogadalmakat, és nem halogatom aztán egy évig az újrakezdést. Tudom, hogy aki sokat markol az tényleg keveset fog:

ellenállok a vágynak, hogy 2-3 újításnál többet menedzseljek egyszerre. A priorizálásban segítség, hogy tudom mik a hosszú távú céljaim, amik határozott és világos irányt mutatnak.

Bár tudom, hogy egy árkot nem lehet 3 kis lépéssel átugrani; hiszem, hogy sokszor a kisebb lépésekre bontás reálissá, vállalhatóvá teszi a célokat, segít az iránytartásban. No meg egy igazán hatásos „végigcsinálási stratégia” ha a részcélok elérésével növeljük önbizalmunkat.

Nem fogadkozom szilveszterkor, de mégis van valami varázsos az új év nyitányában, az első munkanapban, a határpont átlépésében…. Fogadalmak helyett én ilyenkor inkább mérleget vonok, számot vetek. Jó visszatekinteni,

mennyit haladtam a céljaim felé, hány részcélt sikerült megvalósítanom, és mindig nagy örömet okoz, az új évi célok kitűzése, a lehetőségek számba vétele. Tudom, ez a rituálé szinte minden munkahelyen kötelező, én mégis nagy örömmel csinálom, hisz ezek a saját céljaim, azok, amikért tudok lelkesedni, amiknek az elérése az én utamon visz tovább, amik megvalósítása hozzám ad valamit. Ismerős ez az érzés? Akkor valószínűleg feltetted már magadnak az alábbi 4 kérdést is.

Nem is igazán érted, hogyan lehet egy célért lelkesedni? Tegyünk egy próbát! Válaszolj a következő 4 kérdésre a legbelsőbb hangodra hallgatva. Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de azt igen, hogy másképp fogod látni a világot.

1. Így akarok élni életem hátralévő részében? Csak saját magad fogod hallani a választ, légy hát őszinte! Reggel, amikor felkelsz, örülsz az új napnak? Hálás vagy az életéért? Mi a helyzet Önmagaddal, a kapcsolatiddal, a pároddal, a barátaiddal? Olyan munkát végzel, ami örömet okoz? Hogy áll az egészséged: energikus, és fitt vagy? Mit csinálsz, amikor nem dolgozol, úgy pihensz, ahogy kisgyermekként elképzelted? És az anyagi világod mennyire stabil? „Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél. És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.” (Lovasi András)

2. Van rá esély, hogy magától megváltozik a helyzet? És ha változik, akkor olyanná, ahogy szeretnéd? De őszintén!

3. Pontosan milyen életet szeretnék élni? Ha az 1. kérdésre nem sajnáltad az időt, akkor a válaszok egy része valószínűleg már készen is van. Érdemes még egy kicsit pontosítani, árnyalni azokat. Hiszen tudod, egy jó cél: konkrét és mérhető, no meg határideje is van. Minél alaposabban rajzolod meg ezt a képet, annál nagyobb ereje lesz, annál könnyebb lesz kitartani majd mellette, annál inkább hívni fog! Jim Rohn szerint: „ha a miérted elég erős, a hogyan már részletkérdés”. Szánj hát időt arra is, hogy megválaszold magadnak: mit is fog adni, ha majd így élsz? Hogy fogod érezni magad?

4. Mit tehetek azért MOST, hogy ezt az életet élhessem? Talán ez a legmunkásabb kérdés. De ha a 3. kérdés válaszait alaposan kidolgoztad, akkor lesz miből erőt merítened a feladathoz. Coachként hiszek a személyes felelősségvállalás erejében. Hiszem, hogy mindig van lehetőségünk, - ha csak kicsit is - javítani a helyzeten, hogy van beleszólásunk, életünk minőségének alakulásába. Ez a kérdés nagy kedvencem, mert a felelősségre és a lehetőségre irányítja a figyelmünket. És ne feledd: MOST! A cselekvés számára csak a most létezik. A tegnap már halott, a holnap még meg sem született.

Hányszor tapasztaltam ötletelés/útkeresés közben, hogy az első kikényszerített válasz/ötlet hozta magával a többit. Próbáld ki Te is, kezdd el a lehetőségek papírra vetését! Ha leírtál mindent, ami először az eszedbe ötlött, és úgy érzed kiszikkadt az agyad, javaslom hagy elől a papírt, mert bármikor új ötlettel állhat elő a szürkeállományod. Meg fogsz lepődni, hogy milyen váratlan helyzetekben és pillanatokban villan be egy újabb lehetőség, amit jó azonnal papírra vetni. Pár nap után, már csak rangsorolni kell őket. És persze nem árt, ha határidőt is rendelsz melléjük!

Ha pedig könnyebben teszed ezt társaságban, vagy a végig csináláshoz van szükséged egy „személyi edzőre” hívj bátran, és egyeztessünk időpontot!