2017. JÚNIUS 05.
Tudtad, hogy 2017 februárjában annyi álláshirdetés jelent meg a Jobline-on EGYETELEN HÉT ALATT, mint a tavalyi évben havonta?

És azt, hogy a munkavállalók jelentős része ma már jellemzően 3-4 évente munkahelyet vált? Drámaian lecsökkent az az idő, ami alatt egy munkatárs profitot termelhet. Eközben egyre költségesebb a munkatárs-kiválasztás, és a betanítási idő sem rövidült le lényegesen.

Te hogyan alkalmazkodsz a megváltozott helyzethez? Elolvasom  ➤
 
Amikor rátaláltam erre a képre, szinte percekig a hatása alatt voltam. … Szülőként, emberként, és persze coachként is.

Szülőként, mert úgy éreztem valaki megfogalmazta helyettem azt, amit nem tudtam igazán jól szavakba önteni eddig. Időről időre dilemmáztam magamban, amikor a csemetémet azon kaptam, hogy összecsapta a feladatát. Hibátlanul, csak éppen pl. tompa ceruzával, és cseppet sem igényes külalakkal oldotta meg azt. Elolvasom  ➤
 
Az új év, 21. napját mutatja a kalendárium. Úgy tartják, hogy ennyi idő (21 nap) kell ahhoz, hogy egy egyszerű szokás kialakuljon, beépüljön, rutinná váljon. Bár pszichológiai kutatások nem támasztják alá ezt a feltételezést, az biztos, hogy ahogy múlnak a napok az új évben, egyre jobban körvonalazódik már, hogy a nagy szilveszteri fogadalmak – ha voltak ilyenek, - hogy állták az idő próbáját. Te hogy vagy a sajátjaiddal? Egyáltalán szoktál fogadkozni? Én nem az új évi fogadalmakban, hanem a célok erejében hiszek. Elolvasom  ➤
 
2016. JANUÁR 4.
Idejét sem tudom már, hogy mióta nem fogadkozom szilveszterkor. Minek várni az új évig, ha egy elhatározás megérik bennem. Ha pedig még nem érett meg, csak a nagy újévi fogadkozási láz kényszeríti ki, úgy sem lesz hosszú életű a dolog. Sőt! Ma már nem csapom be magam azzal, hogy az új évhez kötöm a fogadalmakat, és nem halogatom aztán egy évig az újrakezdést. Tudom, hogy aki sokat markol az tényleg keveset fog: nem akarok mindent egyszerre megváltoztatni, ellenállok a vágynak, hogy 2-3 újításnál többet menedzseljek egyszerre. Elolvasom  ➤
 
2015. NOVEMBER 5.
Egy délután egy farmer egy sastojást talált kipottyanva a sasfészekből. Hazavitte és berakta a tyúkudvarba a kotlós alá. Mikor eljött az ideje, a sasfióka kikelt a tojásból, és együtt nevelkedett a többi kiscsirkével. Csirkeként élt az udvarban, de egyre inkább kilógott a sorból. Akkora szárnya volt, hogy a csirkék közül egyedül ő tudott egy méterre felemelkedni a talajtól. Imádott a földből a rovarokat és a bogarakat kiszedegetni. És ha igazán balzsamos szellő fújt, úgy érezte hívja az ég, a messzeség. Ilyenkor kitárta a szárnyát, felemelkedett, de aztán bátortalanul mindig visszahuppant. Így szaladtak az évek a tyúkudvarban. Egy szép napon meglátott egy hatalmas madarat az égen, amely méltóságteljesen körözött a levegőben. Elolvasom  ➤
 
2015. OKTÓBER 22.
Be kell valljak valamit. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor bár pontosan tudom mit kell tennem, valahogy még sem tudom megtenni. Vagy megteszem, de valahogy mégsem igazán. Amikor érzem, hogy haladok, de nem érzem, hogy szárnyalok. Amikor bár látom a célt, de nem érzem, … ott belül. Nem hallom olyan hangosan a hívó szavát, hogy azt indulónak, lendületet adó „munka-dalnak” érzékeljem. Ilyenkor nem vagyok büszke magamra egyáltalán. Elolvasom  ➤
 
2015. SZEPTEMBER 1.
A mai reggel sok családban más volt, mint az előző hetekben, hónapokban. Ma reggel nem csak a szülők készülődtek lázasan, hanem a csemeték is. Ma „újrakezdődött” az iskola. Szeptember 1-je kicsit olyan, mint az új év első napja. Legkésőbb ekkorra minden régit lezárunk, és ráhangolódunk az újra. Nyitottak, kíváncsiak vagyunk, és a legjobb tudásunk szerint akarunk teljesíteni. Hisszük, hogy képesek vagyunk rá, és meg fogjuk tudni csinálni, mert meg akarjuk csinálni. Vagy ez egy álomkép? És a valóság nem ilyen, mert a tanulók nagy része a háta közepére kívánja a sulit és egyáltalán nem akar jól teljesíteni, csak éppen átsurranni? Elolvasom  ➤
 
2015. AUGUSZTUS 25.
Egészen kis korom óta tudom, hogy az oktatás, fejlesztés - támogatás az én utam, így nem is volt kérdés, hogy pedagógus pályára lépek. Ennek a világos célnak is köszönhető volt, hogy már huszas éveim elején azt mondhattam, ott vagyok, ahová vágytam, azt csinálom ami boldoggá tesz. És még sem maradtam „csak” tanító néni. Beszippantott az üzleti élet, - hisz vallom, hogy felelősek vagyunk a sorsunkért, s ha nincs elég pénzem, akkor meg kell keresni a lehetőségeket az előteremtésükre. Elolvasom  ➤